Munkaruha-design: a 80-90-es években ragadtunk?

A magyarországi munkáltatók nem tartanak ott, hogy igényes munkaruhákat terveztessenek a dolgozóiknak. Ha egyéni öltözetet szeretnének, az sem újdonság, mert valahol valaki már e szerint öltözteti a gyár vagy iroda népét, ugyanis kész tervekkel adják varrodába az anyagot, saját megbízású tervezőket ritkán alkalmaznak. Ezért túl sok szabadidejük lenne azoknak a tervezőknek, akik a magyar munkaruha design megrendeléseire várnának, nem véletlen, hogy nincsenek sokan. Ez kiderült az első Munkaruha Design Pályázaton is. Bencze Noémi, a szemle egyik megálmodója szerint nem érintett meg minket a 21. századi látásmód, ami az új anyagok, színek, formák alkalmazásával bukkanhatna fel nálunk.

Munkaruha témában a 80-90-es években ragadtunk. Nagy izgalmat nem hoz, amikor a multik a saját elképzeléseiket hozzák, itt nincs helye a hazai kreativitásnak, de ez búvópatakként fel-feltör, például az éttermi módiban, 3-4 féle kötényszínben pompázó pincérekkel felvonultatva a kívánt arculati elemeket. Ilyen például a Bagatell étterem. A nagyvállalatok köréből a Henkel, a Porsche Hungária és a Fővárosi Csatornázási Művek nevét emlegette egy szakmabeli,----– elismerve, hogy akad jó példa is, de azért azon gondolkodni kell.

Tíz fő részére ötvenezer forint tervezői díjért lehet egyéni designt rendelni. Az irodai formaruha, amiben van ing, nadrág, öltöny, 12 ezer forint per fő, a munkásruha (melles nadrág, kabát) kétezerrel olcsóbban kihozható. Persze a munkavédelmi cipőt, a piszkos munkákhoz való pólókat és a váltás ruhákat is számolni kell, de jó minőségű anyagokból mindez nem olyan horribilis összeg, tíz főnél váltásruhákkal 300-400 ezer forint az egyéni arculat ára.

Az, hogy a szabásvonal, a sziluett, az öltözék egésze is nagyon kifejező, és nem pusztán a logó közvetítheti a cég által kommunikálni kívánt értékeket - illetve hogy ruha esetleg funkciójában is jobban eleget tud tenni a kívánalmaknak, ha valaki ennek utánajár - a legkevésbé sem egyértelmű. Ha a megrendelő szeretne is mást, többet, mint egy "rendes" ing, akkor is legfeljebb az internetről-inspirált "extra" fazonok közül válogat, és nem az a kiindulás, hogy neki illetve a cég marketingkommunikációjának mire van szüksége. Ez azon a ponton érthető, hogy aki nem szakmabeli, nehezen tudja elképzelni a végterméket divat- vagy gyártmányrajzok alapján, sokkal szemléletesebb egy fotó a késztermékről, és így a megrendelőnek lehet elképzelése, mire költi a pénzét.

Sok megrendelő ráadásul elsősorban kihasználatlan reklámfelületet lát a formaruhában, és ezért dönt beszerzése mellett, így minél több, nagyobb logót szeretne elhelyezni a ruhán, ami előbb lesz kissé bohókás látvány, mint bármi más. A Magyarországon készült formaruhák többségéről elmondható, hogy kimerül a kiegészítőkben és elütő színnel gallérra, zsebre hímzett logókban, miközben egyedibb darabokat elkészíttetni sem feltétlenül drágább, és funkcionális illetve kényelmi szempontoknak is jobban megfelelnek. Ilyen gyakorlatban nincs mindenképpen szükség a tervező munkájára, és arculatra, funkcióra szabott végeredmény sem képzelhető el.

Fejleszthető az öltözködési kultúra

Az elkészült tervek alapján kiválasztott hat tervező pályaművei egy hosszabb távú cél kezdeti eredményének tekinthetőek, hiszen a funkcionálisan megfelelő munkaruházat létrehozásához több tapasztalatra, kutatómunkára és szakmai ismeretre van szükség. A pályázat rendszeres kiírása és a szakmai együttműködés koordinálása a tervezők és gyártók között segítheti a vállalkozások versenyképességét és az iparág presztízsének javítását is.

HR Portál